A Néprajzi Múzeum szabadtéri múzeum, melynek kiállítási tárgyait a népi építészet alkotásai, a népi élet során használt eszközök jelentik. Segítségükkel bepillantást nyerhetünk Kárpátalja soknemzetiségű lakosságának – ukránoknak, magyaroknak, szlovákoknak és románoknak – régi életvitelébe

Története:

Itt található egy különleges falu, amelyet bejárva bepillantást nyerhetünk elődeink mindennapjaiba. Érdekesség, hogy ebben a faluban egyetlen kémény sem található, ez azért van így, mert valamennyi épületben a kemencéből a füstös konyhába, a laktérbe távozott a füst. A múzeumban látható templom a kárpátaljai népi építészet gyöngyszeme. Ez az egyike annak a két lemák templomnak, amely sértetlenül és különösebb változtatások nélkül maradt fenn az utókornak. Unikális a maga nemében, hiszen a legnemesebb anyagból épült – tölgyfából, egyetlen szeg felhasználása nélkül. A falu másik neves épülete a kocsma. Nehéz párhuzamot vanni a mai éttermekkel, de valamikor itt is lehetőség volt az étkezésre, az italozásra, esetlek egy kártyapartira a barátokkal.

Itt kötöttek alkukat, hozták meg a közösség életével kapcsolatos fontos döntéseket. Az átutazók meg is szállhattak benne. A módosabbak egy ágyas szobában, a szegények több ágyasban aludtak. Megtalálható itt az egyházi iskolaépület, ahol a pap tanított. A tanítási időszak nem szeptember elsejével, hanem az őszi betakarítás, a mezőgazdasági munkák befejeztével (október 14) kezdődött. Található itt egy építmény, amely a hosszú ház nevet viseli. Ebben egy tető alá került az lakók lakrésze: elöl az emberek éltek, hátrébb az állatok. Miért a hosszú ház elnevezés? A hegyi régiókban célszerű volt így építkezni: alacsony épületek láncolata, amelyeket egy közös, masszív tető tart össze. A Kárpátokban jellemző építkezési forma volt ez, a falvakat ilyen összefüggő épületek csoportjai alkották.

Legendák:

A szabadtéri múzeum a várkerthez tartozó Boszorkány árokban terül el. A középkorban itt boszorkányégetések voltak, a legenda szerint éjfélkor néha még ma is hallható a sikolyuk.