Sziklakert (kert, amelyet az alpesi növények gyűjtésére, művelésére hoztak létre) a város lakóinak és vendégeinek kedvenc pihenőhelye.

 Története:

A közpark-sziklakert a turisták közkedvelt helye, a helyi lakosok számára pedig szinte kultikus hely, hiszen itt sétáltak nagyszüleik és dédszüleik is. Valószínűleg, ennek a helynek a közkedveltsége azzal magyarázható, hogy a sziklakert lényegében egy csipetnyi ízelítő a hegyekből és rétekből. A domborzat, amelyen sok a sziklaszirt, valamint a vulkanikus kőzetek természetes maradványai, hozzájárultak egy ilyen jelegű sziklakert létrejöttéhez. A sziklakert felső teraszán egy mesterséges hegyet alakítottak ki sárga mészkőből. A hegyről egy kis patak ered, amely az alsó teraszon keresztül lépcsőzetesen esik egy mesterségesen kialakított tóba. Különböző fajtájú fák nőnek itt ‒ boróka, puszpáng, erdei fenyő, lucfenyő, valamint a ritkaságszámba menő csaknem százéves tiszafa. A sziklakertben alpesi és szubalpin füvek és virágok is megtalálhatók. Mindez egy érintetlen természetes hegyi tájra emlékeztet.

1999-ben a sziklakertben lévő tó mellett felállítottak egy bronzszobrot, amely a város két legismertebb festőjét, Boksay Józsefet és Erdélyi Bélát ábrázolja.

A sziklakertet többször újjáépítették. A XX. század 60-as éveiben végbement rekonstrukcióig a sziklakert alatt egy kis tavacska volt, amelyet a Kis Ung táplált vízzel. Viszont a Nagy Ung szabályozása miatt a Kis Ung eltűnt. A város lakói az elveszett kedvenc kis tavuk emlékére a sziklakert közelében egy mini emlékművet állítottak fémből, amely két halat ábrázol halászboton, ezek a Nagy és Kis Ungot jelképezik.